Támogatóink:

Kulturist Kft


Az Őrség

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazi kontyos, búbos kemencés házikó a piciny falunak is a leges-legszélén... Folytathatnánk is a mesét, ám mi jobbat találtunk ki! Jöjjön el ki-ki, és szőjje tovább a maga meséjét! Az ódon hangulatú öreg házak, az ablakban nagyokat nyújtózkodó cirmos, a tyúkólak kevély kakasa megihletnek, s egy érdekes, régi világba csöppenünk. A múlt építészeti emlékei, a tájház őrizte paraszti bútorok, viseletek, no és a ma is élő hagyományok megigézik, elvarázsolják az erre járó vándort.

Nagyrákosi rét

"Valami kellemes hangulatot; kultúrának és természetnek, munkának és pihenésnek a harmóniáját; derűnek és békének a jelenlétét érezzük a tájban."

Az Őrség, Vas megye dél-nyugati részén fekvő ősi határőrvidék, amely az osztrák, szlovén, magyar hármas határ közelében található. A honfoglalás óta itt élő nép a történelem során határőri megbízást látott el saját költségén és saját fegyverekkel, ezért a király kiváltságait élvezte. A hagyomány szerint, elsőként 108 család kapott itt őrállást. A régi oklevelekben szereplő családnevek még ma is megvannak. Az Őrség az ország egyetlen nagyobb tájegysége, melynek lakossága honfoglalás óta egyhelyben él. Az őrségiek nem voltak jobbágyok, saját önkormányzatuk volt. Szabadságuk egészen a XVII. század közepéig tartott, ekkor a Batthyány család erőszakkal jobbágysorba kényszerítette őket.

A történelmi Őrséghez 18 település tartozik:

  • Szlovéniához csatolt községek: Őrihodos, Kapornak, Bükkalla (később Domonkosfa)

  • Szalafő, Kercaszomor (Kerca és Szomoróc), Őriszentpéter, Ispánk, Nagyrákos, Kerkáskápolna, Kisrákos, Pankasz, Szatta, Szaknyér, Bajánsenye (Dávidháza, Őrbajánháza, Senyeháza, Kotormány),

  • Belső-Őrség községei: Magyarszombatfa, Gödörháza, Velemér

Érdekes és egyedülálló a táj építészeti, néprajzi jellege is.

Településformája szeres település: a házcsoportok dombok tetejére épültek, lazán egymástól elszórtan. A letelepedés alkalmával egy-egy szert egy család tagjai vettek birtokukba. A szerek elnevezéseiket az ott lakó családokról kapták, pl. Siskaszer- Siska család, Baksaszer-Baksa család.

Az egyes dombokat, az üde, zöld réteket kisebb- nagyobb patakok szelik át. A vidéket végtelen, fenyő és bükkerdők veszik körül. A különösen védett területeken ritka növény és állatfajok élnek. pl. tőzeglápok, fekete és vörös áfonya, boróka, fekete gólya, nyest, nyuszt, különleges lepkefajok. Ez a csodálatos táj évszázadokon át az őrségi emberek megélhetését is jelentette. Az itt élők kiválóan értettek a fa megmunkálásához, a saját kezűleg készített háztartási eszközök, berendezések, bútorok, szerszámok anyaga a helyi fa volt. Ugyancsak fából készültek az őrségi boronaházak, amelyet a rozsszalmából készült zsuppal fedtek.

A hagyományos népi kismesterségek közül a gerencsérség (fazekasság) virágzott e tájon, amelynek művelését az itt lévő nagymennyiségű agyag tette lehetővé. Az őrségi emberek nem csak saját használatra, hanem megélhetésük biztosítására, más vidékek részére is készítettek edényeket. Az eredeti őrségi díszítő művészetet - mely nem csak az edényeken, hanem a különböző használati tárgyakon (szőttesek, faeszközök) is megtalálhatók - az egyszerű formák alkalmazása jellemzi.

Az itt lévő silány minőségű agyagos föld elsősorban a gabonafélék termelésére volt alkalmas, ezért az őrségi konyha jellegzetes ételei nagyrészt a hajdinából, rozsból, búzából, kölesből készült egytálételek, tésztafélék. Az erdők gazdag gombavilága, a mezőkön található régi gyümölcsfajták tették változatossá a népi táplálkozást. Az Őrségben is, mint a természettel szoros kapcsolatban élő népeknél a kialakult szokások a mindennapi élethez, munkához kapcsolódtak. Ezek közül a legjellemzőbbek a tökmagköpesztés, farsangi rönkhúzás, májusfaállítás, lucázás, falusi búcsuk. A mára már feledésbe merült szokásokat az elmúlt években a hagyományokért, a múlt értékeinek védelméért tenni akaró közösségek újra felélesztették.

A természeti értékek mellett gazdag ez a vidék az épített műemlékekben is. Az erdők között megbúvó erődítményszerű Árpádkori templomok, a szoknyás haranglábak és Szalafőn, az eredeti környezetben felújított műemlék együttes megtekintését is ajánljuk az ide látogatóknak. A turisták által különösen látogatott a festői környezetben elhelyezkedő Vadása-tó (Hegyhátszentjakab) és a Hársas-tó (Máriaújfalu), amelyek kivállóan alkalmasak fürdőzésre és horgászásra.

Ezen a kivételes természeti értékekben bővelkedő vidéken - több évtizedes vajúdás után - 2002. március 8-án végre hivatalosan létrejött és megnyílt az Őrségi Nemzeti Park.