Támogatóink:

Kulturist Kft


Látnivalók - látványosságok

Harangláb - Kercaszomor

Rövid történelmi előzmény: az I. világháborút követő fegyverszüneti egyezmény ellenére Szomoróczot a délszláv állam katonasága elfoglalta. 1920-ban bátor kerczai határőrök és civil férfiak a szomorócziakkal összefogva kiűzték a megszálló katonákat a Trianonban megállapított határon túlra, Domonkosfáig. A küzdelem és kitartás eredményeképpen 1922. február 9-én megtörtént a visszacsatolás. A község lakói nagyra értékelték a felkelők hősiességét és annak emléket kívántak állítani. Az emlékállítás egybe esett a község azon törekvésével, hogy pótolni kellett az első világháború alatt államilag fegyver és lőszer gyártásra minden községtől, ellenszolgáltatás nélkül igénybe vett (az el-"rekvirált") harangokat.Még a megszállás éveiben gyüjtést indítottak harangra. A pénzbeli felajánlásokat a megszállásra tekintettel többségében dinárban tették, de szerepelt közte magyar korona is. A harangot Sopronban öntötték 35.822 koronáért. Sopronból vasúton szállították Dávidházáig (később Bajánsenye része lett), onnan pedig fogattal a helyszínig. A harang állítás összes költsége - beleértve az öntési díjat is - 37.779 korona volt. A harang pótlása jól szolgálta a hősi cselekedetre való emlékezést is. Szomoróczon az új harangot a visszatérés első évfordulóján 1923. február 9-én szentelték fel, Horváth Ferenc plébános és Hódossy Lajos lelkész. Az emlékharangon a következő felirat olvasható: "Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomorócz község lakossága 1922. évben."A harang elhelyezését biztosító Szoknyás haranglábat Szomorócz református lakói 1877-ben építették. A boronafalú műemlék harangláb négy harangoszlopát hevederek kötik össze, ferde kötések erősítik meg. Középen lévő egyetlen oszlop biztosítja a harang felfüggesztését. A szoknya cseréptetővel fedett.

Pusztatemető, Református templom - Kercaszomor

A két –egykoron önálló- község között állt Szent Venceszláv tiszteletére épült templomot már 1208-ban említi oklevél. E védőszentnek, a csehek patrónusának kultusza a XI.-XII: századtól kezdődően terjedt el nálunk.A templom a magyar szállásterület szélén épült, tőle délnyugatra a Muráig, korábban lakatlan határövezet, a gyepüelve húzódott. A Kercsice (Kiskerka patak) völgyében élő őrök (speculatores) egyházashelye volt. Itt vezetett Olaszországba az a fő országút, amely a Kiskerka-patak melletti őrök állomáshelyénél, a Vaskapunál fordult el, majd a Szent Vencel templom előtt folytatódott, onnan pedig a templomhoz tartozó korai vásáros helyre, Szerdahelyre érve haladt tovább a Muráig.z őrök temploma a környék fő tájékozódási pontjául szolgált. 1389-ben Domafölde falu határjárásakor a falu elhelyezkedését úgy adták meg, hogy a Szent Vencel templomának közelében lévőnek mondták.A XV. században az Őrség három fő egyházashelyeinek egyike, Őriszentpéter és Hodos mellett. Mohács után (1526) még jó ideig virágzó plébánia, hiszen a szentviszló templomhoz 4 jobbágytelek tartozott.1549-ben már csak két zsellér szolgálta a papot. A telkek 1575-ben is megvoltak, de 1588-ban már lakatlanul álltak. A török hódoltság végén (1664-1690) a templomot kanizsai tatár csapatok felgyújtották. A romos épületet a kerczaiak és szomorócziak hozták rendbe (1698). Kisméretű keletelt téglatemplom volt, erős toronnyal és boltíves szentéllyel. Előtte vásárokat tartottak, melyből az egyháznak volt némi jövedelme. Az ellenreformáció idejében a templom a katolikusoké lett, bár a lakosság továbbra is kitartott református hite mellett. II. József császár türelmi rendelete (1781) után a templom végromlásra jutott. Tégláit a reformátusok elhordták a falun belül épített új templomukhoz (1790),melynek faluvégi temetőjében még láthatunk néhány öreg fejfát, amit itt „sökfának” neveznek. A harangot a plébános tartotta magánál. A romoknál lévő régi temetőt egy ideig még használták, végül az is megszűnt 1844-ben.A XVIII. század végén lebontott épület nyomai ma is látszanak a Pusztatemető területén. A romok az Őrség legrégibb szakrális helyét jelölik.